az ilyen általában baj, mert ritkán varrok intuitívan, általában inkább csak hosszas tervezgetés alapján. ez lehetett az oka, hogy ez a darabka anyag is hetekig , vagy tán még tovább pihent dobozban (oké-oké, egyébként is be kell vallanom, hogy mocsokmód keveset varrtam az utóbbi időben...)
aztán megvettem a kindlimet, és kellett neki tok, és csináltam is egyet, de az nem sok említést érdemel, mert csúnya volt és szükségmegoldás és egy single-point-of-failurnek köszönhetően - ez a karton merevítés volt benne - meghalt rögvest egy hét után, amikor kettément a táskámban az uborkasalátát tartalmazó doboz, és az említett karton magába szívta az összes salátalevet.
szóval kellett egy második tok, de miután az előzővel csúnyán befürödtem, nem akartam nyitogatós verzióval vacakolni, a lényeg annyi volt, hogy valamiben szállíthassam. és akkor jött szembe a lila anyag. hú, színében, hangulatában pont passzol valami lányos dzsénószten-regényhez, az én kindlimhez pont tökéletes lesz, gondoltam, és a gondolatot tett követte.
volt még némi fehér thermo-anyagom, ami pont megfelelt bélésnek, és leltem a gombosdobozban színben passzoló gombokat is, egy kis díszítésnek a madzagra.
összességében lehetne persze csicsásabb. valami kis minta, valami kis patchwork vagy hímzés kerülhetett volna még rá.
de nem került, és az végül azért jó így is, mert egyszerűbb és funkcionálisabb maradt.
és legalább nem fogom sajnálni, ha leöntöm uborkalével :P
ezek pedig a maradék anyagból készültek, kizárólag saját használatra, az ötletet Bardócz Évitől loptam, remélem nem bánja.
