rozi táskái

nem, nem azért varrok mostanában megint sokat, mert annyira buzog bennem az alkotókedv (jó persze azért kicsit nyilván, de ez önmagában még nem lenne elég) hanem, szóval igazából az van, hogy egyfolytában, most már 4 hete minden hétvégén telefonügyeletes vagyok, bezárva a négy fal (de legalábbis a város és az értékelhető sebességű mobilnet) határai közé. a lekvárpusztítót viszont nem akarom erre a sorsra kárhoztatni, úgyhogy ő meg jár bringázni meg ilyesmi, és ilyenkor én jobb híján az alkotásba menekülök.

így lettek a korábbi hengertáskák is, meg így lett most ez itt ni:



egyébként próbálok most minél többet elhasználni a felhalmozott anyagaiból, ez kreativitásra sarkall, ugyanakkor be is határol.
mostanában mindig mindennel elégedetlen vagyok.