nem, nem azért varrok mostanában megint sokat, mert annyira buzog bennem az alkotókedv (jó persze azért kicsit nyilván, de ez önmagában még nem lenne elég) hanem, szóval igazából az van, hogy egyfolytában, most már 4 hete minden hétvégén telefonügyeletes vagyok, bezárva a négy fal (de legalábbis a város és az értékelhető sebességű mobilnet) határai közé. a lekvárpusztítót viszont nem akarom erre a sorsra kárhoztatni, úgyhogy ő meg jár bringázni meg ilyesmi, és ilyenkor én jobb híján az alkotásba menekülök.

így lettek a korábbi hengertáskák is, meg így lett most ez itt ni:



egyébként próbálok most minél többet elhasználni a felhalmozott anyagaiból, ez kreativitásra sarkall, ugyanakkor be is határol.
mostanában mindig mindennel elégedetlen vagyok.

hengertáskák

most ilyen hengertáska-mánia tört rám a hétvégén, aminek az eredménye ez a kettő lett itt ni, egy kisebb fajta, szaténszalagos (még a pántja is az, nagyon baba ám!) meg egy nagyobb fajta, space invaders-ös (szupergeek)

még gazdátlanok.

az a kis darab lila anyag

cél nélkül vettem a kis darab lila anyagot a meseboltban, csak emrt nagyon megtetszett.
az ilyen általában baj, mert ritkán varrok intuitívan, általában inkább csak hosszas tervezgetés alapján. ez lehetett az oka, hogy ez a darabka anyag is hetekig , vagy tán még tovább pihent dobozban (oké-oké, egyébként is be kell vallanom, hogy mocsokmód keveset varrtam az utóbbi időben...)
aztán megvettem a kindlimet, és kellett neki tok, és csináltam is egyet, de az nem sok említést érdemel, mert csúnya volt és szükségmegoldás és egy single-point-of-failurnek köszönhetően - ez a karton merevítés volt benne - meghalt rögvest egy hét után, amikor kettément a táskámban az uborkasalátát tartalmazó doboz, és az említett karton magába szívta az összes salátalevet.
szóval kellett egy második tok, de miután az előzővel csúnyán befürödtem, nem akartam nyitogatós verzióval vacakolni, a lényeg annyi volt, hogy valamiben szállíthassam. és akkor jött szembe a lila anyag. hú, színében, hangulatában pont passzol valami lányos dzsénószten-regényhez, az én kindlimhez pont tökéletes lesz, gondoltam, és a gondolatot tett követte.
volt még némi fehér thermo-anyagom, ami pont megfelelt bélésnek, és leltem a gombosdobozban színben passzoló gombokat is, egy kis díszítésnek a madzagra.
összességében lehetne persze csicsásabb. valami kis minta, valami kis patchwork vagy hímzés kerülhetett volna még rá.
de nem került, és az végül azért jó így is, mert egyszerűbb és funkcionálisabb maradt.
és legalább nem fogom sajnálni, ha leöntöm uborkalével :P



ezek pedig a maradék anyagból készültek, kizárólag saját használatra, az ötletet Bardócz Évitől loptam, remélem nem bánja.

láncra fűzve

majd az összes ruhaboltban lehet manapság olyan nyakláncokat kapni, hogy önmagában csak egy hosszú sima lánc, és medálnak meg egy csomó minden színes-csilingelős dolog van ráaggatva. nekem az ilyenek igencsak tetszenek, de valahogy nem találtam meg azt, ami igazán passzolna az ízlésemhez. úgyhogy vettem a színvilágomnak megfelelő hozzávalókat, és megcsináltam ezeket.

a baj csak az, hogy miután megcsináltam és boldogat a nyakamba akasztottam, rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen nem mennek hozzám az ilyen cuccok. asszem minden, ami kicsit is ékszer jellegű, idegenül mutat rajtam egy átlagos hétköznapon :P

virágos jókedv

Kezembe került hosszú hónapok doboz-alján-nyugvása után a horgolótűm. És hogy kipróbáljam, működik-e még csináltam egy csomó virágot, kitűzőset, meg hajcsatra ragasztottat.
(meg csináltam egy nyuszit is, de az nem lett annyira nagyon közönségképes :) )

no mindegy, a lényeg, hogy a horgolótű még működik, és a fonalak szavatossága sem járt még le. ollé

karkötők

mostanában csak ennyire futja...
meg ugye amíg nem veszi meg valaki az eddigi táskákat, addig nem csinálok újat, a kereslet-kínálat alapján működök, és, hát, a piac úgy látszik kivet magából....

hálózsák netbooknak

mert kicsi. olyan 10 colosnak.