nem, nem azért varrok mostanában megint sokat, mert annyira buzog bennem az alkotókedv (jó persze azért kicsit nyilván, de ez önmagában még nem lenne elég) hanem, szóval igazából az van, hogy egyfolytában, most már 4 hete minden hétvégén telefonügyeletes vagyok, bezárva a négy fal (de legalábbis a város és az értékelhető sebességű mobilnet) határai közé. a lekvárpusztítót viszont nem akarom erre a sorsra kárhoztatni, úgyhogy ő meg jár bringázni meg ilyesmi, és ilyenkor én jobb híján az alkotásba menekülök.
így lettek a korábbi hengertáskák is, meg így lett most ez itt ni:
egyébként próbálok most minél többet elhasználni a felhalmozott anyagaiból, ez kreativitásra sarkall, ugyanakkor be is határol.
mostanában mindig mindennel elégedetlen vagyok.
2011. október 5., szerda
2011. szeptember 19., hétfő
hengertáskák
2011. augusztus 10., szerda
az a kis darab lila anyag
cél nélkül vettem a kis darab lila anyagot a meseboltban, csak emrt nagyon megtetszett.
az ilyen általában baj, mert ritkán varrok intuitívan, általában inkább csak hosszas tervezgetés alapján. ez lehetett az oka, hogy ez a darabka anyag is hetekig , vagy tán még tovább pihent dobozban (oké-oké, egyébként is be kell vallanom, hogy mocsokmód keveset varrtam az utóbbi időben...)
aztán megvettem a kindlimet, és kellett neki tok, és csináltam is egyet, de az nem sok említést érdemel, mert csúnya volt és szükségmegoldás és egy single-point-of-failurnek köszönhetően - ez a karton merevítés volt benne - meghalt rögvest egy hét után, amikor kettément a táskámban az uborkasalátát tartalmazó doboz, és az említett karton magába szívta az összes salátalevet.
szóval kellett egy második tok, de miután az előzővel csúnyán befürödtem, nem akartam nyitogatós verzióval vacakolni, a lényeg annyi volt, hogy valamiben szállíthassam. és akkor jött szembe a lila anyag. hú, színében, hangulatában pont passzol valami lányos dzsénószten-regényhez, az én kindlimhez pont tökéletes lesz, gondoltam, és a gondolatot tett követte.
volt még némi fehér thermo-anyagom, ami pont megfelelt bélésnek, és leltem a gombosdobozban színben passzoló gombokat is, egy kis díszítésnek a madzagra.
összességében lehetne persze csicsásabb. valami kis minta, valami kis patchwork vagy hímzés kerülhetett volna még rá.
de nem került, és az végül azért jó így is, mert egyszerűbb és funkcionálisabb maradt.
és legalább nem fogom sajnálni, ha leöntöm uborkalével :P
ezek pedig a maradék anyagból készültek, kizárólag saját használatra, az ötletet Bardócz Évitől loptam, remélem nem bánja.
az ilyen általában baj, mert ritkán varrok intuitívan, általában inkább csak hosszas tervezgetés alapján. ez lehetett az oka, hogy ez a darabka anyag is hetekig , vagy tán még tovább pihent dobozban (oké-oké, egyébként is be kell vallanom, hogy mocsokmód keveset varrtam az utóbbi időben...)
aztán megvettem a kindlimet, és kellett neki tok, és csináltam is egyet, de az nem sok említést érdemel, mert csúnya volt és szükségmegoldás és egy single-point-of-failurnek köszönhetően - ez a karton merevítés volt benne - meghalt rögvest egy hét után, amikor kettément a táskámban az uborkasalátát tartalmazó doboz, és az említett karton magába szívta az összes salátalevet.
szóval kellett egy második tok, de miután az előzővel csúnyán befürödtem, nem akartam nyitogatós verzióval vacakolni, a lényeg annyi volt, hogy valamiben szállíthassam. és akkor jött szembe a lila anyag. hú, színében, hangulatában pont passzol valami lányos dzsénószten-regényhez, az én kindlimhez pont tökéletes lesz, gondoltam, és a gondolatot tett követte.
volt még némi fehér thermo-anyagom, ami pont megfelelt bélésnek, és leltem a gombosdobozban színben passzoló gombokat is, egy kis díszítésnek a madzagra.
összességében lehetne persze csicsásabb. valami kis minta, valami kis patchwork vagy hímzés kerülhetett volna még rá.
de nem került, és az végül azért jó így is, mert egyszerűbb és funkcionálisabb maradt.
és legalább nem fogom sajnálni, ha leöntöm uborkalével :P
ezek pedig a maradék anyagból készültek, kizárólag saját használatra, az ötletet Bardócz Évitől loptam, remélem nem bánja.
láncra fűzve
majd az összes ruhaboltban lehet manapság olyan nyakláncokat kapni, hogy önmagában csak egy hosszú sima lánc, és medálnak meg egy csomó minden színes-csilingelős dolog van ráaggatva. nekem az ilyenek igencsak tetszenek, de valahogy nem találtam meg azt, ami igazán passzolna az ízlésemhez. úgyhogy vettem a színvilágomnak megfelelő hozzávalókat, és megcsináltam ezeket.
a baj csak az, hogy miután megcsináltam és boldogat a nyakamba akasztottam, rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen nem mennek hozzám az ilyen cuccok. asszem minden, ami kicsit is ékszer jellegű, idegenül mutat rajtam egy átlagos hétköznapon :P
a baj csak az, hogy miután megcsináltam és boldogat a nyakamba akasztottam, rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen nem mennek hozzám az ilyen cuccok. asszem minden, ami kicsit is ékszer jellegű, idegenül mutat rajtam egy átlagos hétköznapon :P
virágos jókedv
Kezembe került hosszú hónapok doboz-alján-nyugvása után a horgolótűm. És hogy kipróbáljam, működik-e még csináltam egy csomó virágot, kitűzőset, meg hajcsatra ragasztottat.
(meg csináltam egy nyuszit is, de az nem lett annyira nagyon közönségképes :) )
no mindegy, a lényeg, hogy a horgolótű még működik, és a fonalak szavatossága sem járt még le. ollé
(meg csináltam egy nyuszit is, de az nem lett annyira nagyon közönségképes :) )
no mindegy, a lényeg, hogy a horgolótű még működik, és a fonalak szavatossága sem járt még le. ollé
2011. május 19., csütörtök
karkötők
2011. március 20., vasárnap
2011. március 19., szombat
hány az óra, vekkerúr?
szóval az óraszerkezet már elég rég óta sínylődött a barkácscuccaim közt - ki lett szerelve egy ronda, olcsón vett órából, és arra vártam, hogy majd egyszer csak jön az isteni szikra, hogy mi legyen vele.
na, ma jött :)
pakoltam a konyhaszekrényben, és megtaláltam az x+1-edik scho-ka-kolás dobozt. ezt a csokit nagyon szeretem, meg a dobozát is, ha kiürül, sosincs szívem eldobni. mindig felhasználom VALAMIRE, feleslegesen, aztán amikor tényleg KÉNE, akkor egyet sem találok, majd a legvalószínőtlenebb helyen újra BELEBOTLOK egyszer csak.
mint ma.
és akkor hirtelen megvilágosodtam, hogy, hát ez pont akkora méret, mint az az óra volt. meg a sugarak rajta, azok is olyan óra-osztásra hajaznak.
hát ütöttem az elejébe egy lyukat, ott megy bele az óraszerkezet (amit aztán barbár módon belülről beleragasztottam, jobb rögzítési módszer nem jutott eszembe) aztán a doboz aljába is egy lik - azzal akasztom a falra. aztán a doboz tetejét rendeltetésszerűen rárakom az aljára, és csiribá :D
miután elemet is találtam bele, megnyugodhattam: munkám nem volt hiábavaló: jár is
csinálj tavaszt!
ma naaagyon termékeny voltam - kint undorító idő, ha másra nem is jó, hát erre: van idő a varrógép mellé ülni. meg ilyesmi.
mivel az anyagok, amiket "új tavaszi dizájn a nappaliba!" címen vettem, nem illenek maradéktalanul egymáshoz, minden párnának két különböző oldala van, tetszőlegesen kombinálva a csíkos-virágos -egyszínő sárga választékból. aztán majd csak sikerül úgy fordítgatni, hogy jó legyen :)
2011. március 17., csütörtök
és még egy táska - kispiros
ez ilyen tricky one, lecsatolható a füle, és akkor a hátán lévő bújtatóba berakhatod az övedet, és akkor övtáska. jó, mi?
eredetileg egy táskákkal nagyobb volumenben foglalkozó társulásnak készült a szabásmintája, ez pedig a prototípus. de mivile a táskákkal foglalkozó társulás másfél éve nem sokat haladt a témával, gondoltam, ha többet nem is csinálok belőle, azt az egyet nem hagyom a varrósládában szomorkodni :)
eredetileg egy táskákkal nagyobb volumenben foglalkozó társulásnak készült a szabásmintája, ez pedig a prototípus. de mivile a táskákkal foglalkozó társulás másfél éve nem sokat haladt a témával, gondoltam, ha többet nem is csinálok belőle, azt az egyet nem hagyom a varrósládában szomorkodni :)
ablakdíszek
2011. március 16., szerda
táskák! táskák! táskák!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)